Sándor Anna csellóművész, 1973-tól 2017-ig a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagja volt.
Gyerekkora első mondatai közé tartozott, hogy csellóművész akar lenni. Határozott jövőkép után tökéletes életpálya: 44 év zenekarunk művészeként, odaadó ragaszkodással és hűséggel. Zenekaralapító édesapja utáni örökségként tekintett együttesünkre, a nemzetközi sikerekhez nemcsak zenei tudását, szervező képességét, nyelvismeretét is hozzáadta. Abban az időszakban, amikor minden zenekari tagnak megvolt a maga művészi munkán túli feladatköre is, nem látványos, mégis nagyon fontos „csavar” volt a gépezetben.
Volt egy időszak, amikor a tagságon belül egyedüliként képviselte a női érzékenységet, felkarolta és segítette a csatlakozó új művésztársakat. Voltak köztük olyanok, akik életre szóló barátságot köszönhettek neki.
Nyugdíjba vonulása után is ott volt minden koncertünkön, együtt izgult a sikerért, és tudtuk, az ő dicsérő szavai minden kritikánál többet érnek. Súlyos betegségével szemben évek óta kemény csatát vívott, de nekünk mindig az életkedvét, az erős oldalát mutatta. Váratlan és mély fájdalomként éljük meg elvesztését.